!!Figyelem, ez a cikk abszolút nem tartalmaz horror, szex és egyéb jeleneteket, úgyhogy csak 18 éven felülieknek ajánlom!!

...Hirtelen felriadt. Hanyatt feküdt egy kemény padon, a feje alatt szatyorba tekert, összehajtogatott pokróc volt. Nem mozdult, csak tekintetével fürkészte a plafont, igaz, nem látott semmit. Hallani viszont hallott valamit. Furcsa, ütemesen dübörgő zaj volt az, mely tompán, bár pont zavaró erősséggel szűrődött be abba a kicsi és büdös  helyiségbe, ahol álomra hajtotta a fejét. Végigsimította arcát, s egy pillanatra megérezte a só ízét, melyet véletlenül kent a szájába.  Elfintorodott, de nem törődött vele. Belesodort kétszer hajába, más testrészét nem mozdította, hiszen mérhetetlenül fáradt volt. Az időt viszont nem tudta, így felemelte karját, s ránézett órájára... Éjjel fél egy... Akkor még van egy kis ideje, gondolta. Mélyen sóhajtott, majd balra fordította a fejét, s megpróbált a vaksötétben társai nyomára bukkanni. Csak kettő volt ott közülük, pedig nyolcan voltak eredetileg. Mindketten ütemesen szuszogva próbáltak aludni, annak ellenére, hogy egyre más és más dallamok szűrődtek be hozzájuk, egybevegyülve emberi sikoltozásokkal. Ismét felnézett a plafonra és elgondolkodott, hol lehetnek a többiek...Talán egy szinttel feljebb matracokon fekve? Vagy talán székeken alszanak?...

- Kit érdekel? Nekem még van fél órám... Pontosabban 20 percem, mert még fel is kell kelnem, ami nem lesz rövid folyamat... - Sóhajtotta, majd ismét elaludt...

- Thermo, kelj fel, hallod?!!- hallott egy ismerős hangot akkor, mikor pont kezdte volna jól érezni magát, hogy fekhet még 20 percet.

- 5 percünk van, barom, jó lenne, ha kelnél, mert még lekéssük! -  Ahhh....Ez nem lehet más, csak Felhő, gondolta.

- Na gyere, segítek! - Ezzel Felhő belekarolt, majd felsegítette. Kezébe nyomott egy tárgyat, mely majdnem teljesen egyenes volt, de pont alkalmas arra, hogy rátámaszkodjon, mielőtt összerogyna.

- Felhő! Ti is aludtatok Zsolttal és Patkánnyal? -kérdezte a fekvő.

- Nem, most csak te aludtál. Az előző turnusban viszont mi. Viszont igyekezz, mert mindjárt mi jövünk. - Ezzel kiment a sötét helyiségből, az ajtót persze nyitva hagyta, nehogy véletlenül kint maradjon a közönség őrjöngése és a zene dübörgése. Vett két mély levegőt, majd elindult kifelé barátja után...

...Kint megérezte, milyen hideg volt, vagy csupán az alvás miatt lassult le a vérkeringése, azért fázott? Remélte, hogy az utóbbi, mivel igen röhejesen nézett ki, amiért vacogtak a fogai, pedig nem is volt hideg a teremben, ahová belépett. Beállt a többiek közé, Zsolt mint csapatkapitány éppen a kezdőfelállást kérdezte, veszekedés nem volt, hiszen ekkor már a 8. meccsüket játszották, és mindegy volt, hogy ki mikor játszik, annyira fáradtak voltak. Végül is megállapodtak, marad a szokásos két csere (az ellenfelek szokásos 10 cserejátékosához képest!), most éppen Gyuri és Thermos ült. (Thermosnak be kellett  melegednie, annyira fázott. Gyuri pedig a végletekig kihajtotta magát, ezért akart ülni első cserekörben. Egyedül Sanyi nem ült soha, hiszen ő volt a csapat ász kapusa. Mondhatjuk azt is, hogy szinte büntetésből volt kapus ((ami persze nem igaz)), amiért lerántotta a vonaton a plombát a vészfékről, mondván: „Azt hittem, azzal kell kinyitni az ajtót!!”)

...Sípszó, majd a szokásos hajtás. Eddig semmit sem ért, hiszen csupa profi ellen kellett játszaniuk. Nem is sejtették, mikor elutaztak egy másik városba, hogy sokkal erősebb ellenfeleik lesznek. 7 meccsükből csak egy volt döntetlen, a többi mind vesztes játszma. Nem sokra, általában 1-0-ra vesztettek, de így is rombolta  a moráljukat, hogy a legjobbat hozzák és nem képesek nyerni... Pedig jó sport ez, hiszen nincs nagyobb élvezet annál (még a röplabda sem!), mint egy műanyag  labdát kergetni hosszú műanyagütőkkel, majd valahogy bevarázsolni azt az ellenfél kapujába. Ezt tudták ők is. Élvezték azt a szenvedést is, amit ki kellett állniuk, sokuk le is sérült az utolsó játszma, a 12. végére, Zsolt az utolsó meccset például végig kispadról izgulta végig, de nem is csoda, hogy fáradt volt, hiszen remekül játszott és tartotta össze a csapatot végig.

            Tetőpontjukat az éjjel egyórai meccsen érték el, ahol, mintha mindenki megtáltosodott volna. A cserejátékosok már az első perc végén ott álltak maximálisan lelkesedve a többiek játékát látva, hiszen mindenki fantasztikusan teljesített. Lassan ők is beállhattak, ezzel is friss erőt vive a csapatba, míg mások pihentek.  Az előző vereség után egyikük sem sejtette, hogy másfél óra alatt képes annyit regenerálódni, hogy állva hagyják az ellenfelet. Zsolt még jobban összetartotta a csapatot, Gergő még több gólt lőtt, Patkány még pontosabban passzolt és küzdött és nem utolsósorban nem fejelt bele a labdába, amiért már kétszer kiállították. Felhő szárnyakat kapott, Felhő itt, Felhő ott, majd ismét labdaközelben. Feri a legjobb hátvédet játszotta ezen a meccsen, Thermos pedig gyorsabban futott, mint valaha. Sanyi pedig, mintha  befalazta volna a kaput, egy labda sem hatolt át védelmén.

   Igen...Azt az egy meccset megnyerték. Majdnem 2-0-ra, de majdnem 3 lett belőle, mert Zsolt egy gólját nem ítélték meg, ugyanis magasan volt az ütője... Igen... Sokat hibáztak, sok szabályt nem is ismertek, ezért hátrányban voltak, de helytálltak mindnyájan.  Hogy mit gondolnak a jövővel kapcsolatban?

...RESZKESS SZOLNOK!!!!!!!